A gyengéd érintés okosabbá tesz.

A kutatások szerint a szeretetteljes, rendszeres simogatás, és testi kontaktus nemcsak megnyugtatja a babát, hanem segíti az agy fejlődését is. Az érintés aktiválja az idegrendszeri kapcsolatokat, javítja az érzelmi szabályozást, és támogatja a tanuláshoz, figyelemhez és társas kapcsolódáshoz szükséges agyi hálózatok kiépülését.
Nem csak a mennyiség, hanem az érintés minősége is nagyon fontos. A gyengéd, szeretetteljes érintés az, ami igazán fejleszt. 



A szeretet érintése.  

Hogyan fejleszti a gyengéd simogatás a gyermek agyát?


A tudomány egyre több bizonyítékot talál arra, hogy a gyengéd érintés nem csupán megnyugtatja a babát, hanem kedvezően alakítja az agy fejlődését is. Egy nemrég megjelent tanulmány (Carozza és mtsai, Frontiers in Neuroscience, 2021) szerint a szülők szeretetteljes, ismétlődő simogatásai és ölelései szó szerint "építik" a gyermek agyát, erősítik az idegrendszeri kapcsolatokat, fejlesztik az érzelmi szabályozást és előkészítik az alapot a tanulásra. 

A kutatók az úgynevezett "affektív érintés" szerepét vizsgálták, vagyis azt a fajta simogatást, amely mögött valódi gyengédség és odafigyelés van. Kiderült, hogy ez az érintés nemcsak a baba megnyugtatásáért felelős idegpályákat aktiválja, hanem összehangolja a szülő és a gyermek agyi ritmusait is, így segíti a kommunikáció és a biztonságos kötődés kialakulását. 

Azok a csecsemők, akik rendszeresen kapnak ilyen jellegű testi kontaktust, később nyitottabbak, magabiztosabbak lesznek, és jobban fogkák tudni kezelni a stresszt. Bár a kutatók óvatosan fogalmaznak, az érintés önmagában nem tesz intelligensebbé, de kétségtelenül hozzájárul az intelligencia fejlesztéséhez. Abban egyetértenek, hogy a szeretetteljes fizikai kontaktus elengedhetetlen alapja az egészséges kognitív fejlődésnek. 

A testkontaktus az első nyelv, amin kommunikálunk a gyermekünkkel, mondják a szerzők. A szülő érintése tehát nem csupán megnyugtat, hanem programozza is a gyermeki agyat a bizalomra, tanulásra és kapcsolódásra. 


Ez a kutatás (Carozza és mtsai, Frontiers in Neuroscience, 2021) áttekintő jellegű tanulmánya volt, tehát nem egyetlen kísérletet írt le, hanem több, korábbi idegtudományi és fejlődéslélektani vizsgálat eredményeit foglalta össze.


Résztvevők típusai: 

A vizsgált kutatásokban főként újszülöttek és csecsemők (0–12 hónapos korig) szerepeltek, köztük koraszülöttek és normális, átlagos fejlődésű babák is.
Néhány tanulmányban szülő–gyermek párosokat figyeltek meg, hogy hogyan reagálnak egymásra érintés közben (pl. EEG-vel, pulzus- vagy hormonméréssel).

Vizsgálati módszerek: 

  • Neurofiziológiai mérések: agyi aktivitás (EEG, funkcionális MR). Hogyan reagál az agy a gyengéd érintésre.

  • Biológiai mutatók: kortizol (stresszhormon) és oxitocin (kapcsolódási hormon) szintek vizsgálata. Oxitocin: anyai kötődést segíti. Segíti az anyai érzések kialakulását. Stresszcsökkentő hatása van, és a párválasztásban is fontos szerepet kp. 

  • Viselkedés megfigyelése: milyen gyakran és milyen módon érintik a szülők a gyermeket, és hogyan reagál erre a baba (mosoly, figyelem, testtartás).

  • Hosszabb távú követések: néhány vizsgálatban hónapokkal később is tesztelték a gyermekek figyelmi, érzelmi és szociális fejlődését.


    • Tapasztalatok, eredmények:

  • Az affektív, gyengéd érintés aktiválta a baba agyának azon területeit, amelyek a tanuláshoz, figyelemhez és társas kapcsolódáshoz köthetőek.

  • Az érintés összehangolta a szülő és a baba idegrendszeri ritmusait, ami kulcs a biztonságos kötődéshez.

  • A csecsemők, akik gyakrabban kaptak gyengéd érintést, nyugodtabbak voltak, jobban reagáltak a társas ingerekre és gyorsabban fejlődtek kognitív tesztekben.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                Hosszú távú utánkövetés:                                                                                                                                                                                                                                                       

  • A legtöbb idézett longitudinális vizsgálat 6 hónaptól kb. 5–7 éves korig követte a gyermekeket.

  • Néhány, koraszülöttekkel végzett kutatásban a fejlődést iskolás korig (8–10 év) is ellenőrizték, főként kognitív és szociális kompetencia tesztekkel.

  • Az utánkövetésekben tipikus és koraszülött csoportokat is összehasonlítottak.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

  • Azok a gyermekek, akik csecsemőkorukban rendszeresen kaptak gyengéd érintést,

    • magasabb pontszámokat értek el korai kognitív és nyelvi fejlődési skálákon,

    • jobb figyelmi és önszabályozási készségeket mutattak óvodás korukban,

    • és kevésbé voltak stresszérzékenyek új helyzetekben (kortizol szint mérések alapján).

  • Az is kiderült, hogy a szülő–gyermek érzelmi szinkron (amit a rendszeres érintés támogat), előrejelzi a későbbi szociális készségeket és tanulási motivációt.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  A szerzők kiemelik, hogy bár az összefüggés statisztikailag meghatározó volt, nem kizárólagos ok, okozati kapcsolat. A kognitív fejlődést az érintés mellett befolyásolják a genetikai tényezők, a családi környezet, az érzelmi biztonság és a tanulási lehetőségek is.                                                                                                                                                                                                               

    • forrás
    BABAMASSZÁZS


    2025.11.16.

    Share